Darjeeling 2011 válság és felemelkedés
Idén tavasszal nagy meglepetés érte azt, aki darjeelingi teák után nézett a piacon.
 |
Hosszú évek sora után hihetetlenül magas árakkal találta szembe magát az érdeklődő mind a tőzsdén, mind közvetlenül a teakerteknél. Ezek a teák standard szereplői a nagy hamburgi teakereskedők kínálatának, úgyis mondhatnánk a kötelező program részei. India sokat mesélhetne erről a hosszú időre visszatekintő kényszerű kapcsolatról és az abban már eddig is bekövetkezett viharokról. A nagy kereskedőházak nem csak tőzsdéről vesznek, hanem közvetlen kapcsolatokat is ápolnak híres és megbízható teakertekkel. Emellett számtalan kis kapcsolat keretében kerül a fentiektől jelentősen eltérő, extra minőségű First Flush tea a kontinensre. Bár ezeket a hozzánk hasonló teaházak szerzik be közvetlenül, mennyiségük olyannyira elenyésző, hogy inkább kiskereskedelmi tevékenységnek kell tekintenünk. Mégis ezek a teák a szedés legjobban sikerült tételei, amelyeket nem kevernek a standard teák közé, a cégek zászlóshajói, akarom mondani zászlósteái és a szedést követő hónapon belül nyomtalanul elfogynak. Tavaly és tavalyelőtt a tea folytatva a 2000 óta tartó tendenciákat olcsó volt. A prémium minőségű Darjeelingi first flush tea az európai piacokon 2009-ben 937,5 Rs/Kg árat ért el, ami a 2008-as árakhoz képest 25%-os csökkenést jelentett ebben a kategóriában. Ez az az ársáv, ami a leveles teákat áruló igazi teaházakba is eljut és szállítási költséggel súlyosbítva 3000 Ft/100 grammos kiskereskedelmi árként jelenik meg. Ez nem a darjeelingi tea csúcsa, de a piacon elfoglalt tömegét és minőségét tekintve a legjellemzőbb FF (First Flush – első szedés) tea. A csúcsminőségű teák ettől akár négyszer, ötször drágábbak lehetnek. A darjeelingi különleges minőségű teák túlnyomó része (85%-a) - a Darjeeling Tea Association kimutatásai szerint - az európai piacra kerül és a profit nagy részét is az első és második szedésű teák termelik meg. A nyári, őszi szedés, illetve a kevéssé válogatott minőség a hazai piacokon marad, vagy filterben végzi. |
 |
| 2010 elejére tarthatatlan helyzet alakult ki Északkelet Indiában. Egyrészt az export nagy részét kitevő európai piacok a mélyre hatoló válság miatt alig, vagy kevésbé érdeklődtek a különleges minőségű teák iránt – nincs pénz – erről szólt 2009 és 2010 is. Ugyanakkor India felemelkedésével párhuzamosan nőtt a belső fogyasztás ereje, ami szintén az exportot csökkentette, ami így összességében már több, mint a negyedével csökkent. Mindkét tényezőt tovább erősítette viszont az a tény, hogy az olcsó, gyenge minőségű teák piaca teljesen összeomlott, ráadásul 2009 ritka rossz év volt Indiában is, így a kínálati oldalon is megroggyant a piac. Az olcsó tömegteákat előállító országokban (Kenya, Sri Lanka) ez egészen katasztrofális termelési és eladási mutatókat eredményezett. Ráadásul újra felbukkantak olyan hangok, ami szerint baj van a nagy volumenben termelt indiai teák növény védőszer tartalmával. Mindez együtt tartóssá tette az indiai teák 8 éve tartó vesszőfutását, úgy tűnt, hogy a világgazdasági válság kitörölhetetlen nyomot hagy a világ tea történelmében is. De a mélypont, a válság mindig valami új kezdete is egyben, hosszú távon a belső fogyasztás növekedése miatt az árak emelkedése és a termelés növekedése volt várható, csak az volt a kérdés kinek a javára rendeződik át a piac. A válság nyertese egyértelműen a meglóduló és minden más országot leköröző Kína volt, míg India az egyre gyengébben teljesítő, organikus mutatókban szintén rosszul teljesítő Kenya és Sri Lanka elől halászhatott el piacokat. Mindezt összevetve 2010 végére a világpiacon a standard és jó minőségű fekete teák piacán egy 100 millió Kg-os vákuum alakult ki, ami idén tavasszal az etalonnak számító darjeelingi teák érvényesülését segítette. |
 |
|
A baj egyben lehetőség, de mint tudjuk, sose jár egyedül. Így történt, hogy időközben felemelte szavát a 87 darjeelingi teakertben dolgozó 52.000 állandó és 15.000 idénymunkás szakszervezete és sztájkba kezdett, amit itt embargónak neveztek. Mindezt tehát a legnehezebb, életbevágó pillanatban. A szakszervezetek természetesen magasabb és garantált béreket, megfelelő munkakörülményeket, higiéniai viszonyokat és szolgáltatásokat (!) munkaidő garanciát követeltek és az utolsó pillanatig kitartva végső veszélybe sodorták a 2011-es teaévet a Himalája lejtőin. A megegyezés aztán tényleg az utolsó pillanatban érkezett, a megállapodás résztvevői a tárgyalóasztaltól egyenesen a teakertekbe siettek idén április elsején. Pikáns részlet, hogy a munkaadók külön záradékban hívták fel a figyelmet arra, hogy a megállapodásban érintett dolgozók munkavégzési kötelezettsége is fennáll, utalva ezzel arra, a mezőgazdaságban mindenfelé jól ismert tényre, hogy a munkások még szüreti időben is hajlamosak többfelé, más jellegű kötelezettségeket vállalni és az utolsó pillanatban beteget jelentve a munkahelyen való megjelenést elmulasztani.
|
